Kolozsi Angéla: “Verset érdemes akkor is írni, ha az ember nem költő”

Készül újabb bemutatónk, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házával létrehozott Litera-túra. Az előadás 10-14 éveseknek (és persze nagyobbaknak) szól a Költőkről és a Kötelezőkről. Róluk kérdezzük az alkotókat, ezúttal Kolozsi Angélát, az előadás rendezőjét és szövegének összeállítóját.

0003540

– A Litera-túra három szereplője három karakter: az Eminens, a Renitens és a Megúszós. Te melyik voltál felső tagozatban, és ez miben nyilvánult meg?
– Eminens jellegű Megúszós voltam – különben a mai napig az vagyok. A hármas nálunk otthon már rossz jegynek számított, ezért nagyon igyekeztem, hogy négyesnél rosszabbat ne vigyek haza – de kevés tantárgy érdekelt igazán, kevés dologra kaptam föl valódi érdeklődéssel a fejem általános iskolában. Az igazi eminensekre mindig nagy csodálattal néztem – ahogy a renitensekre is.
– Szeretted a verselemzéseket? Szerinted mitől jó egy verselemző óra?
– A verselemzés azon kevés dolgok egyike volt, ami nagyon érdekelt az általánosban. Nem vettem észre, mikor és hogyan történt, de egyszer csak rájöttem, hogy irodalomórán jóval többről van szó, mint a visszaböfögött lexikális tudásról. Amikor az ember verset, irodalmi szöveget elemez, ott a saját eszét, emócióit, élettapasztalatát is hadra kell fognia; akkor észrevehet olyasmit is, amit más nem feltétlenül; abban ő maga is benne van. Miközben ismerkedünk egy verssel, rengeteg dologra rájövünk magunkkal kapcsolatban is.
– Mennyi verset olvasol?
– Nem eleget. Általában mindig az aktuális munkámhoz olvasok – ha ehhez épp nem kapcsolódnak versek, akkor csak a böngészés közben találtak maradnak, alkalomszerűen. Még szerencse, hogy ebben a formában aránylag gyakran szembejönnek – de összességében, azt kell mondanom, hogy kevés verset olvasok.
– Hogyan kell/lehet verset olvasni – mondjuk egy regényhez képest?
– A regényhez idő is kell – a vershez többnyire „csak” hangulat. Én akkor olvasok verset nagyobb tételben, ha magam alatt vagyok.
– Van kedvenc versed?
– Nincs. Különböző helyzetekben különböző versek, verssorok jutnak eszembe – vannak rendszeres visszatérők, de képtelen lennék választani
– Ki a kedvenc klasszikus és kortárs költőd?
– Életszakaszonként változó. József Attila és Radnóti Miklós tűnik állandónak e mozgó zűrzavarban – a kortársak közül Takács Zsuzsa és Havasi Attila az, akit rendszeresen leemelek a polcról.
– Írtál valaha verset?
– Írtam, persze. És megesik, hogy még most is. De vállalhatatlanok. A legsikerültebb csak úgy kiszaladt belőlem öt évvel ezelőtt: az maga írta meg magát, nem én őt. Mindenesetre verset érdemes akkor is írni, ha az ember nem költő: a versírás remek formai játék, sűrített vallomás.
– Nem csupán rendezed az előadást, de te szerkesztetted annak szövegét is. Hogyan állítottad össze ezt az anyagot? Voltak-e nehézségek, amikkel szembekerültél?
– Eleinte csak nehézségek voltak. A kiinduló helyzet az volt, hogy klasszikus és kortárs irodalmi szövegeket használjak, és a felsősöket szólítsam meg ezekkel a szövegekkel: mindjárt a startmezőn megrémültem a feladattól, emiatt sokáig ötletem sem volt. A felső tagozatosok igen vegyes, nehezen összehangolható társaság: egy tízéves gyerek teljesen más problémákkal küzd, mint egy tizennégy éves – mégis egy kalap alá kell venni őket. Emellett némi túlzással azt lehet mondani, hogy ennek a rendkívül sokszínű társaságnak nemigen íródott/íródik vers, illetve kispróza. Mintha tíz és tizennégy éves kora között az ember megszólíthatatlan lenne. És nyilvánvalóan nehezen megszólítható korosztályról beszélünk: az ember már nem gyerek, de még nem felnőtt; nehezebben elvarázsolható, egyre gyakrabban kéri ki magának a babusgatást, miközben még nagyon gyakran vágyik varázslatra is, babusgatásra is. Az tűnik a legcélravezetőbbnek, ha félelem nélkül, őszintén fordulunk hozzájuk. Miután keresgélés közben egyre több és több olyan szöveg jött szembe, ami magáról a Költőről, illetve annak alkotói gyötrelmeiről szól, végül arra jutottam, hogy talán erről kellene beszélni. Hogy a Költő élete sem fenékig tejfel – és, hogy sok ponton egyenértékű egy kiskamasz gyötrelmeivel.
Mi és/vagy ki volt az, amit/akit semmiképp nem szerettél volna kihagyni az előadásszövegből, és miért?
– Mire összeállt a fejemben az előadás tematikája, már ott sorakoztak a szerzők is a szövegeikkel. A kezdeti kétségbeesésből Lázár Ervin Berzsiánja, Takács Zsuzsa Rejtjeles tábori lap című kötete, és Varró Dániel Náthás Angol Költője húztak ki, együttes erővel.
Tudtam, hogy Lázár Ervinnel nem hibázhatok: meséit épp kiskamasz kortól kezdi el igazán érteni az ember – hogy aztán egész életében újra és újra elővegye, és rácsodálkozzon: a bölcsességére, a humorára, a nyelvezetére. Takács Zsuzsa kötete régi kedvencem: a lényegénél ragadja meg a kiskamaszok érzelmi világát – verseinek főszereplője egy elszántan költőnek készülő fiatal lány. Varró Dániel pedig úgy ír, ahogy más a levegőt veszi: szövegei maiak és viccesek – gond nélkül talál hangot a mi kiskamasz nézőinkkel is.

Litera-túra, avagy a Költők és a Kötelezők

sajtóanyag


A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és az Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete (ESZME) közös, felső tagozatosoknak szóló produkciójában klasszikus és kortárs kötelezőkkel, illetve az iskolai tananyagban nem szereplő művek segítségével kerülhetnek közelebb az irodalomhoz és a báb műfajához is a 10-14 évesek.

litera-tura

A Litera-túra nem titkoltan pedagógiai céllal készült. „Az irodalmi művekkel folytatott aktív párbeszéd révén jön létre a kapcsolat múlt, jelen és jövő között. A jelentős művek szembesítik a befogadót az élet alapvető kérdéseivel, biztosítva a kultúra folytonosságát és megújulását. Segítenek az emberi és társadalmi problémák megértésében, átélésében, saját és más kultúrák megismerésében, az én és a másik közötti különbség megfogalmazásában” – áll a Nemzeti alaptantervben. Az előadást rendező, és annak szövegkönyvét összeállító Blattner Géza-díjas Kolozsi Angéla ennek megfelelően olyan prózai műveket és verseket választott, amelyekkel könnyen azonosulhatnak a 10-14 évesek, az ő problémáikat dolgozza fel. Babits Mihály, József Attila, Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor és Radnóti Miklós költeményei mellett a gyerekirodalmi klasszikussá vált Janikovszky Éva és Lázár Ervin regényei, illetve Kiss Ottó, Takács Zsuzsa,  Varró Dániel versei segítségével az előadás rendkívül szórakoztató formában kerül  párbeszédbe a tanórákon feldolgozott anyaggal.

A Litera-túra azonban nem pódiumest vagy rendhagyó irodalomóra, nem Rájátszás kamaszoknak, hanem teljes értékű színházi előadás, amelynek témáit a kamaszokat általában foglalkoztató kérdések, köztük az önértékelés, az iskolai és családi kapcsolatok, a barátság, a gyerekkorból a felnőttkorba történő átlépés vagy a hazaszeretet adják; a báb adta korlátlan lehetőségek pedig az illusztrativitást elkerülve, tele humorral képpé alakítják a szavakat.

Három színes iskolapad, egy képkeret, három kicsi és egy nagyobb fehér, arc nélküli báb, sok apró, hátizsákban és padban rejtező kellék (látvány: Sipos Katalin) és három fiatal színész, a dunaújvárosi Csadi Zoltán, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem két színész-bábszínész szakos hallgatója, Pájer Alma és Kovács Domokos játékossága segíti a nézőket abban, hogy közelebb kerüljenek az irodalomhoz, újra felfedezzék a báb műfaját, és elkötelezett színházlátogatókká váljanak.

Csadi Zoltán: “Sok verset olvastam diákként és most is”

Készül újabb bemutatónk, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házával létrehozott Litera-túra. Az előadás 10-14 éveseknek (és persze nagyobbaknak) szól a Költőkről és a Kötelezőkről. Róluk kérdezzük az alkotókat, ezúttal Csadi Zoltánt, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház színészét.

csadi
A Litera-túra három szereplője három karakter: az Eminens, a Renitens és a Megúszós. Te melyik voltál felső tagozatban, és ez miben nyilvánult meg?
– Én az eminensek táborát erősítettem a suliban, némi kis megúszós beütéssel. Voltak órák, amiket imádtam és voltak amikkel nehezebben birkóztam. Matek, fizika, kémia na ezek a tárgyak mindig fejtörést okoztak nekem.
Szeretted a verselemzéseket? Szerinted mitől jó egy verselemző óra?
– Diákként az irodalmat nekem mindig az idősebb generációhoz tartozó pedagógusok tanították és ez azért erősen rányomta a bélyegét az órákra, a verselemzésekre. Minden nagyon precíz volt és pontos, de valahogy hiányzott ezekből az elemzésekből a személyesség, az hogy közösen együtt fejtsük meg a titkokat. Néhány kivételtől eltekintve nálam ilyenek voltak az órai verselemzések. Jó lett volna, ha az egész interaktívabb, ha a végeredmény egy közös gondolkodás eredményeként születik meg, ha egy-egy vers értelmezésére több példát, hangfelvételt vagy videót láthattunk volna, hogy tessék ezt gondolja az irodalomtörténész, és itt van egy felvétel, amelyen egy színész mondja el és a művészi eszközeivel teszi egyedivé a verset. Erre a többrétegű gondolkodásra, közös értelmezésre, elemzésre vágytam mindig, de igazán már csak az egyetemen találkoztam ezzel.
– Mennyi verset olvasol? Egyáltalán: hogyan kell/lehet verset olvasni?
– Sok verset olvastam diákként is és most is. A Felvidéken, ahol születtem és 18 éves koromig éltem sokat jártam szavalóversenyekre. Állandó résztvevője voltam, több éven keresztül, a Tompa Mihaly Országos Vers-és Prózamondó versenynek. Ez a rendezvény óriási ünnep volt és ma is az a szlovákiai magyar értelmiség életében. A verseny gyakorlatilag egész tanévben tart, különböző előválogatók és fordulók után az országos döntőt áprilisban rendezik és ez egy hatalmas fesztivál, találkozó, ünnep, a magyar nyelv ünnepe a Felvidéken. Számtalan alkalommal jelen voltam itt, és azt hiszem ez az egész örömteli hangulat is hozzájárult, ahhoz hogy megszerettem a verseket.
Azt, hogy hogyan lehet vagy kell verset olvasni nem tudom, én ha tehetem mindig félhangosan olvasok verset, mert akkor egyszerre látom a vers képét a papíron és hallom is a szavak játékát, a rímek zenéjét, ritmusát. Persze, ez azért néha tud vicces is lenni, legutóbb egy könyvesboltban kezdtem el motyogni egy kötetből és annyira belefeledkeztem, hogy észre sem vettem a mellettem álló hölgyet, aki csak mosolygott rajtam.
Van kedvenc versed?
– Pilinszky János: Miféle földalatti harc
– Ki a kedvenc klasszikus és kortárs költőd?
Ha az imént megemlítettem a kedvenc versemet, akkor Pilinszky mindenképp ott van a kedvencek között és nem csak ez a verse, hanem mindegyik. Lenyűgöző a tudása, a sűrítettsége, az összetettsége és a mélysége a költeményeinek. Annyi sok értelmezési tartományt nyit meg a műveivel, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét. A kortársak közül Erdős Virág, Szabó T. Anna, és nagyon nagy kedvenc Kányádi Sándor a játékossága, a természetessége és az egyszerűsége miatt.
Írtál-e valaha verset?
– Nem írtam verseket, ez valahogy kimaradt az életemből. Én inkább szavaltam őket. A versíráshoz, azt hiszem, sosem voltam elég bátor.
Milyen versek voltak a felvételi listádon, és mit kértek tőled?
– Nem nagyon emlékszem már, hogy milyen repertoárral készültem, a Litera-túrás színész kollégákkal ellentétben én 2002-ben felvételiztem, és az bizony nem ma volt – na jó tegnap. De arra emlékszem, hogy sok klasszikust választottam és kortárs alig volt köztük, pedig jó lett volna. Ha nem csal az emlékezetem, akkor Pilinszkytől kérték A tenger című verset, ami egy csodálatos ima az édesanyjához. Boldog voltam, mert ez a vers is nagyon közel áll hozzám.

A fotó forrása: dunaujvaros.com

Kovács Domokos: “Tegyék magukat érdekessé a versek 10 másodperc alatt”

Készül újabb bemutatónk, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házával létrehozott Litera-túra. Az előadás 10-14 éveseknek (és persze nagyobbaknak) szól a Költőkről és a Kötelezőkről. Róluk kérdezzük az alkotókat, először a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész-bábszínész szakos hallgatóját, Kovács Domokost.

1146– A Litera-túra három szereplője három karakter: az Eminens, a Renitens és a Megúszós. Te melyik voltál felső tagozatban, és ez miben nyilvánult meg?
– Én egyszerre voltam nagyon eminens és nagyon renitens. Ezt úgy értem, hogy mindig kitűnő voltam, és mindig nagyon szorgalmas, felkészülten érkeztem az órákra, rendben tartottam a cuccaim, megírtam a házi feladatot, sőt általában még a szorgalmi feladatokat is elvégeztem. Ez fokozottan érvényes volt azokra a tárgyakra, amiket még szerettem is. Ugyanakkor ha valamivel nem értettem egyet, azt sosem rejtettem véka alá. Mindig kíméletlenül elmondtam a véleményemet, sokszor nem a legudvariasabb formában. Ha egy tanárt nem szerettem, annak nagyon megnehezítettem az életét. Persze ez nem hasraütésszerűen jött, hogy most hirtelen kedvem támadt háborúskodni az egyik tanárommal, hanem ha ő magára haragított, akkor igyekeztem méltón visszavágni. Ezt rendszerint úgy tudták elérni, ha valami olyat csináltak, ami sértette az igazságérzetemet, vagy ha visszaéltek a hatalmukkal. Gyakorlatilag ma is ugyanígy létezek, nem mondom, hogy nem adódnak ebből problémáim…. de valahogy a „megúszósság” sosem volt az enyém, számomra nagyobb erőfeszítés sunnyogni és meghúzni magam, mint kiállni valamiért, amiben hiszek és vállalni érte a konfliktusokat.
– Szerinted mitől jó egy verselemző óra?
– Mindig élveztem a verselemzéseket. Egyfelől sikerélményem volt, ha egy metaforikus mondat mögé tudtam látni valamit, különösen akkor, ha olyan gondolatot, ami másnak nem jutott eszébe. Meg élveztem, hogy mindannyian elmondhattuk, mire asszociálunk arról az állapotról, amit a költő ábrázol. Akkor még nem vettük észre, de nyilván mindannyian magunkról beszéltünk. Azt hiszem leginkább ettől jó egy verselemző óra, hogy mindannyian, a diákok és a tanár is mesélünk és vitázunk a saját történeteinkről, érzelmeinkről. Így a vers által van egyfajta távolságtartás, ami könnyebbé teszi, hogy személyes témákról beszéljünk. Ehhez viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a diákok felismerjék, hogy nagyon bátran asszociálhatunk bármire egy vers kapcsán, és nem szabad korlátoznunk az értelmezési tartományunkat csak azért mert van egyfajta elképzelésünk vagy előítéletünk a költővel, a korral vagy a verssel kapcsolatban. Én ezt igazán csak gimnáziumban tapasztaltam meg.
– Mennyi verset olvasol?
– Mostanában viszonylag ritkán olvasok verseket, leginkább ha valamilyen előadáshoz használom fel akár ténylegesen, akár csak inspirációnak
– Hogy kell/lehet verset olvasni?
– Csak azt tudom, én hogyan szoktam. Általában úgy, hogy random módon bele-beleolvasgatok egy kötetbe, és amelyik vers elsőre elkap, azt később talán még újra átolvasom. Akkor tud igazán elkapni, ha első olvasásra van hozzá valami kapcsolódási pontom, élmény vagy gondolat. Akkor megörülök, hogy ezt pontosan tudom, mi, aztán újraolvasom, és minden alkalommal felfedezek benne egy újabb réteget vagy újabb gondolatot, ami felül tudja írni az addigi gondolataimat. Éppen ezért azt gondolom, verseket olvasni egy regényhez képest egyfelől könnyedebb, másfelől aprólékosabb, hiszen egy regényt már csak a hossza miatt is ritkán olvasok újra, míg egy versnél van türelmem a pontos elemzésre. Ugyanakkor ehhez szükséges, hogy a vers azonnal, primer szinten hasson rám, különben elsiklok fölötte. Kicsit mint a daloknál: először a szövegek nem is nagyon jutnak el hozzám, mindent fölülír a dallam, csak akkor kezdek el ismerkedni a szöveggel, ha a dallam bevonzott. Igen, azt hiszem ez a legnagyobb különbség a versolvasás és a regények közt: egy regénynél kicsit lelkiismeret-furdalásom van, ha az első tíz oldal után abbahagyom, egy versnél nincs feltétlenül,ha tovább lapozok. Az ő feladatuk, hogy tegyék magukat 10 másodperc alatt érdekessé, és meg akarjam fejteni a titkukat, ha nem tudnak élni a lehetőséggel, sajnálom.
– Van kedvenc versed?
– Igen, Nemes Nagy Ágnes: Trisztán és Izolda.
Ki a kedvenc klasszikus és kortárs költőd?
– Jolly jokerként rögtön bedobnám Nemes Nagy Ágnest. Nekem ő nagy kedvenc, és igazából valamiért egyszerre kötöm a kortárshoz és a klasszikushoz is – valószínűleg, mert az Osiris Kiadós kötete nagyon hivatalos hatást kelt bennem, és rögtön a többi klasszikus költőt juttatja eszembe, ugyanakkor tudom, hogy hivatalosan kortársnak számít. De akikről egyértelműen el tudom dönteni, hova soroljam, és nagyon szeretek, az klasszikusok közül Kosztolányi Dezső, kortársaktól Gergely Ágnes, Tolnai Ottó és Kiss Ottó. (Úgy tűnik az Ágnes és az Ottó szerencsés nevek költőknél.)
– Írtál-e valaha verset?
– Alsóban írtam néhányat, de akkor sem azért mert olyan hatalmas közlésvágy lett volna bennem, inkább csak játszottam. Vicces volt, hogy sitty-sutty kitalálok néhány rímpárt, valami közhelyes témáról, és akkor azt gondoltam milyen menő vagyok. Nem jelentett sokkal többet. Aztán valószínűleg ezért hagytam abba… mint az orrturkálást, vagy hogy csak a fehér csíkokra lépjek a zebrán.
– Milyen versek voltak a színművészeti egyetemi felvételi listádon, és mit kértek tőled?
– Volt a már említett Trisztán és Izolda, meg Nemes Nagy Ágnestől még a Szomj. Papp Tibor: Pogány ritmusok, Karinthy Frigyes: Pitypang, Radnóti Miklós: Mint a bika, Tolnai Ottó: Félek, velem kivételt teszel; Szilágyi Domokos: Jus Primae Noctis, Gergely Ágnes: A súly alatt. Amit kértek is: Kányádi Sándortól a Ne szólj és Kemény Istvántól a Szerelmesvers- és lantzene. Ez utóbbira egy bábetűdöt csináltam, és emlékszem hogy Ascher Tamás a felvételi végén megkérdezte, mi volt az a vers, ebből azt szűrtem le, tetszett neki, úgyhogy eléggé örültem.

Pájer Alma: “Gyakran hallgatok a Youtube-on verseket”

Készül újabb bemutatónk, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házával létrehozott Litera-túra. Az előadás 10-14 éveseknek (és persze nagyobbaknak) szól a Költőkről és a Kötelezőkről. Róluk kérdezzük az alkotókat, először a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész-bábszínész szakos hallgatóját, Pájer Almát.

– A Litera-túra három szereplője három 1144karakter: az Eminens, a Renitens és a Megúszós. Te melyik voltál felső tagozatban, és ez miben nyilvánult meg?
– Érdekes, mert mindhárom attitűd jelen volt bennem, függött ez életkortól, tanártól, meg a tantárgytól is. A renitens korszakomra például sokkal jobban emlékszem. Talán az volt a legmeghatározóbb. Irodalomórán például volt, hogy direkt hecceltük egymást a tanárral, mert nem igazán voltunk egy hullámhosszon, amit persze mindig én szívtam meg. Az irodalomfakultáció viszont maga volt az álom (egy másik tanárral). Vele együtt hárman voltunk, és minden pénteken bementünk reggel nyolcra, hogy három órán át nyomjuk. Azért volt csodálatos, mert rádöbbentett, hogy egy irodalmi anyaghoz, nem csak dogmatikusan és könyv szerint lehet nyúlni.
– Szerinted mitől jó egy verselemző óra?
– Talán attól, ha a képzeletünk és asszociációnk teret kap egy-egy vers kapcsán. Nem csak azt próbálják belénk verni, amit a vers jelent, jelentett vagy jelenthet, hanem megpróbálják közel hozni, személyesség tenni azt. Ettől érezheti az ember magáénak a verset.
– Mennyi verset olvasol? Hogy kell/lehet verset olvasni?
– Ha tehetem sokat, de gyakran hallgatok Youtube-on verseket, ahogy tehetséges emberek elmondják. Egy verseskötetet szerintem ‘olvasgatni’ lehet, nem lehet befalni az egészet. Van úgy, hogy megveszek egy kötetet, és egy vers elolvasása után hónapokig nem nyitom ki. Olyan mint egy édességesdoboz, amit sokáig akarsz tartalékolni, de ez olyan doboz, amiből soha nem fogy ki az édesség.
– Van kedvenc versed?
– József Attilától az Együgyü ének.
– Ki a kedvenc klasszikus és kortárs költőd?
– József Attila, mert tőle olvasott és mondott nekem legtöbbet Anyukám kiskoromban, és most ismerkedem Nádasdy Ádámmal, akit nagyon kedvelek.
Írtál-e valaha verset? És írsz még?
– 13 évesen megjelentettünk egy verseskötetet Anyukámékkal amiben az én verseim voltak. Interneten olvashatóak is ezek a versek, ha az ember beírja a nevemet Google-ba, rájuk talál. Később 15 évesen is volt egy versírós korszakom, ezek a fiókban maradtak. Abbahagytam, mert más önkifejezési módot találtam. Rájöttem, hogy mások sokkal jobb verseket írnak, és én azzal jobban ki tudom magam fejezni.
– Milyen versek voltak a színművészeti egyetemi felvételi listádon, és mit kértek tőled?
Gregory Corso: De nekem nem kell a jóság; Radnóti Miklós: A félelmetes angyal; József Attila: Együgyü ének; Arany János: Tetemre hívás; Francois Villon: Ballada a kalózok szeretőjéről; József Attila: Miért hagytál el, ha kívánsz; Heltai Jenő: Háromtól hatig; József Attila: Mint a szív az első szerelemnek titkát… Ezekre emlékszem, sajnos többre nem. A Tetemre hívást, a Villon verset, és a Mint a szív az első szerelemnek titkát című verseket kérték, és a harmadrostán A félelmetes angyallal dolgoztam.
– A Ricsárdgír zenekar énekesnője voltál. A dalszöveg vers?
Feltétlenül. De nem úgy kezeljük, de a legtöbb szabály érvényes rá. Egyébként én inkább a költemény szót használnám rá. Nem önmagában érvényes, hanem a zenével együtt.

2016. májusi előadásaink

A beszélő fa

fa

május 8. Ciróka Bábszínház (Kecskemét)

Anyajegy

anya2

május 2. 22:00, VIII. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé (OFF program)

május 14. 17:00, Vaskakas Bábszínház (Győr)

Jegyvásárlás

Az időnk rövid története

image096

május 3. 18:00, VIII. Kaposvári ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé (versenyprogram)

május 17. 17:00, 19:00, IV. Lurkó Fesztivál (Csíkszereda)

május 23. 18:00, Budapest Bábszínház

Jegyvásárlás

május 30. 18:00, Trafó – Kortárs Művészetek Háza

Jegyvásárlás

május 31. 18:00, Budapest Bábszínház

Jegyvásárlás

Falusi színek

falusi_szinek2_papp_kornel

május 20. 19:00, Vaskakas Bábszínház (Győr)

Jegyvásárlás

május 22. Rétesfesztivál (Kiskőrös)

Hisztimese

május 11. 9:00 és 10:30, Csodamalom Bábszínház (Miskolc)

május 12. 9:00 és 10:30, Csodamalom Bábszínház (Miskolc)

május 13. 9:00 és 10:30, Csodamalom Bábszínház (Miskolc)

Litera-túra

május 9. 16:00, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza (Dunaújváros) BEMUTATÓ

május 11. 15:00, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza (Dunaújváros)

május 12. 15:00, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza (Dunaújváros)

május 13. 10:00, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza (Dunaújváros)

május 30. 15:00, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza (Dunaújváros)

május 31. 15:00, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza (Dunaújváros)

Jegyvásárlás az előadásokra

Szemenszedett mese

szemenszedett mese kicsi kép

május 17. 10:30, 12:30, IV. Lurkó Fesztivál (Csíkszereda)

2016. áprilisi előadásaink

A beszélő fa

fa_2

április 10. 10:30, Ciróka Bábszínház (Kecskemét)

április 21. 9:00, 11:00, 14:00, Bethlen téri Színház (Budapest)

április 22. 9:00, 11:00, 14:00, Bethlen téri Színház (Budapest)

április 23. 10:30 Csodamalom Bábszínház (Miskolc)

Anyajegy

anya2

április 14. 17:00, Színház- és Filmművészeti Egyetem (Budapest)

Jegyvásárlás

április 15. 13:00, Színház- és Filmművészeti Egyetem (Budapest)

Jegyvásárlás

április 29. Griff Bábszínház (Zalaegerszeg)

Az időnk rövid története

EDV_5133f

április 26. 20:00, Trafó – Kortárs Művészetek Háza (Budapest)

Jegyvásárlás

A láda titka

lada 1

április 20. 15:00, Városi Művelődési Központ és Könyvtár (Martfű)

Falusi színek

falusi_szinek2_papp_kornel

április 17. 17:00, Városi Művelődési Központ és Könyvtár (Martfű)

Hisztimese

április 30. 9:00 és 10:30, Csodamalom Bábszínház (Miskolc)

Vitéz László vándorúton

vitez-laszlo-vandoruton-tatay-szinhaz-original-65616

április 14. 11:00, Színház- és Filmművészeti Egyetem (Budapest)

Jegyvásárlás