Andrusko Marcella: “Tudtam, hogy ez egy kreatív próbafolyamat lesz”

Az időnk rövid története előadás alkotócsapatából másodikként Andrusko Marcella árulta el, miért volt számára izgalmas a próbafolyamat.

marcella2

– Miért mondtál igent erre a felkérésre, mi érdekelt benne?

– Nagy örömmel mondtam igent erre a lehetőségre, mert ritka az olyan munka, amikor mindenki azért van ott, azért csinálja, mert szeretné és nagy kedve van hozzá. Tudtam, hogy ez egy kreatív próbafolyamat lesz, szeretem, amikor a saját ötleteinkre is szükség van. Ezen kívül a bábozás is kihívás volt számomra.

– Kit játszol?

– Az én karakterem önmagát nagyon  pontosan látja. Derűvel és humorral tekint a dolgokra, el tudja fogadni azt, ami van, és van elég öniróniája ahhoz, hogy nevetni is tudjon önmagán. Ebben hasonlít a nagymamámra. Nem volt konkrét mintám, a szerepek, azt hiszem, mindig valahogy önmagunkból, az észrevétlenül megragadt inspirációkból és a fantáziánkból gyúródnak össze. Hogy miben szeretnék rá hasonlítani? Én is szeretnék egy motort!

– Milyenek voltak a nagyszüleid?

– Szerencsés vagyok, mert mind a négy nagyszülőmet és három dédszülőmet is ismerhettem. Sokat gondoltam rájuk a próbafolyamat alatt.  Egyszerű emberek voltak, sokat dolgoztak, azt hiszem, örököltem valami szívósságot tőlük. A nagymamámat, aki nagyon közel állt hozzám, most vesztettem el nyáron. Sokat tanultam tőle. Szerettem a hozzáállását az élethez. Nagyon sokat segített másoknak, és soha nem panaszkodott, tudta humorral kezelni a nehézségeket.

 – Van kedvenc öregekről szóló filmed, darabod, képed?

– Michael Haneke Szerelem című filmje, mert hisz a szerelem örök létezésében.

– Félsz az öregségtől? 

– Egyelőre nem. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem akarok megöregedni, inkább sok mindent akartam megélni, és még fiatalon meghalni. Már nem így gondolom. Azt hiszem, az élet így is elég rövid, sok tervem van, jó lenne élni még egy darabig. Csak abban reménykedek, hogy sokáig fogok bírni futni és táncolni!

– Kinek ajánlod az előadást?

– Annak, aki elgondolkodott már rajta, vajon milyen lesz, ha már nem leszünk fiatalok. És annak, aki szokott rá gondolni, milyen volt, mikor még fiatalok voltunk.

Próbafotó: Penziás Nikolett

Reklámok

Szolár Tibor: „Egy nagyon jó alkotócsapathoz csatlakozhattam”

Az időnk rövid története alkotói közül először Szolár Tibort kérdeztük az előadásról, a nagyszüleiről és az öregségről.

tibi2– Miért mondtál igent erre az előadásra, mi érdekelt benne?
– Szeretek Karival dolgozni. Már az egyetemen is érdekes dolgokat alkottunk együtt, és kíváncsi voltam mit akar kihozni ebből a témából. Az is vonzó volt, hogy tudtam, hogy egy olyan próbafolyamat előtt állok, ami számít a kreativitásomra. Fontos volt, mit gondolunk egy-egy szituációról, akár mi színészek is átírhattunk egy-egy dialógot. Dóri és Kari ránk szabták a karaktereket, így nekünk is volt beleszólásunk a sorsukba. Nem beszélve arról, hogy Teszárek Csaba gondoskodott a zenéről, én pedig, ha szükség volt rá, a koreográfiáról. Szóval egy nagyon jó alkotócsapathoz csatlakozhattam.

– Kit játszol?
Én egy féllábú öregembert játszom, aki egyedül él otthon az emlékeivel. Régebben társasági ember volt, de mostanra sajnos egyedül maradt. Bár legbelül vágyik a társaságra, mégis mogorva az emberekkel. Sajátos humora van. Fiatalkorában még szórakoztató volt, de mára megkopott a régi fénye. Eleinte nehéz volt a karakter morcosságához viszonyulnom, de később már jobban sikerült. Kari sokat segített ebben. Azért szimpatikus nekem az öreg, mert a kezdeti rosszindulatot helyenként felváltja az életöröm, és a jókedv, amit öregségére elfelejtett, de az utazás kihozza belőle. Kicsit emlékeztet édesanyám anyukájára. Makacs asszony volt, épp ezért nehezen értett szót például a szomszédaival, de az unokáit nagyon szerette a látszólagos szigorúság ellenére.

– Milyenek voltak a nagyszüleid?
– Édesanyám szüleivel sajnos kevesebb időt tölthettem együtt. Nagymamámmal egy kicsit többet. Nem volt könnyű ember, de nagyon szerettünk az unokatesóimmal nála nyaralni, és szerettünk együtt játszani vele. Édesapám szülei a mai napig jó egészségnek örvendnek. Ők az igazi túlélők. Mezőgazdász családokból származnak, akik akkor betegszenek meg, ha nem dolgozhatnak. Nagyon becsülöm őket, és hálás vagyok, hogy ismerhetem őket.

– Mi a kedvenc öregekről szóló darabod, filmed, könyved, képed?
– Az Ifjúság című filmet nagyon szerettem, mert ugyanúgy, mint az előadásunk, hétköznapian, egyszerűen és emberien szól az öregségről. Mostanában cool öregnek lenni. Épp a napokban néztük a párommal a The Expendables – A feláldozhatók című filmet, ami csúcsra járatja a témát. A legjobb benne az, hogy ezek az idősödő színészek tudnak nevetni 20, 30 évvel korábbi önmagukon, csakúgy, mint a mi karaktereink is.

– Félsz-e az öregségtől?
– Nem. Először 25 évesen kezdtem el azon gondolkozni, hogy “A fenébe… fiatalabb már nem leszek.” De ennyi. Most már nem izgat ez a gondolat. Próbálok a mában élni, ha ezt majd ráncosan és öregen kell, ám legyen!

– Kinek ajánlod az előadást?
– Mindenkinek! Öregnek, fiatalnak egyaránt. Arra lennék igazából kíváncsi milyen hatása lenne az előadásnak egy öregek otthonában. Vajon az idősek is úgy látják magukat, ahogy mi őket?

Próbafotó: Penziás Nikolett

ÉVADTERV – 2016-os projektjeink

Hamarosan véget ér a 2015-ös év, így a számvetés mellett a 2016-os tervek, álmok számbavétele is időszerű.

2016-ban számos új projektre készülünk mi is: a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal koprodukcióban tervezzük létrehozni az új esztendő tavaszán a Litera-túra című előadást, Kolozsi Angéla rendezésében, a felső tagozatos irodalomtankönyv anyagából és kortárs magyar versekből válogatva, 9 éven felüli gyerekeknek.

Markó Róbert rendezi Gimesi Dóra Szemenszedett mese című darabját a Színművészeti Egyetem hallgatóival az év elején, ugyanekkor tartja Falusi színek című ősbemutatóját a Nemzeti Táncszínházban a Fitos Dezső Társulat, a produkció rendező-koreográfusai Fitos Dezső és Kocsis Enikő. A Szemenszedett mesét 5 éven felüli, a Falusi színeket 4 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

Kísérleti projektre készülünk 2016 júliusában: a Zala megyei Bödén, az Árpád-kori Szent Mihály-templom csodálatos kertjében – a hottói Magamura Alkotóműhellyel közösen – térgenerikus bábelőadást vagy -performanszt készítünk. Az intenzív műhelymunka vezetője Boráros Szilárd tervező, az alkotótársak pedig: Boráros Milada tervező, rendező, drámapedagógus, Grosschmid Erik tervező, Markó Róbert bábrendező, Nagy Viktória Éva bábszínész-bábrendező, Scheider Jankó bábszínész-bábrendező, Szenteczki Zita bábrendező, valamint a Maszkaron Társulat színészei, Dér Zsolt, Főglein Fruzsina, Horváth Márk, Kovács Domokos, Pájer Alma Virág és Valentyik Anna.