Teszárek Csaba: “Színházi csemege a mi előadásunk”

Az időnk rövid története előadás alkotócsapatából ezúttal Teszárek Csaba válaszolt a már jól ismert kérdésekre.

csabi

– Miért mondtál igent erre az előadásra, mi érdekelt benne?

– Az öregség témája gyerekkorom óta foglalkoztat. Csodálattal tölt el a bennük felgyűlt élettapasztalat és a tekintetükben rejlő letisztult szelídség, titkaik, hiedelmeik. Egytől egyig fantasztikus karakterek, nagy sztorikkal a hátuk mögött, amiket félmosolyok vagy könnyek között osztanak meg velünk. Ebben az előadásban 30 körüli embereknek kell mindezt sűríteni, átélni, bábra transzponálni úgy, hogy hiteles legyen, megejtő, de humoros is. Ez szép kihívás! Ráadásul baráti körben született előadás ez, melybe tényleg mindenki személyes dolgokat építthetett.

– Kit játszol?

– Csabi bácsi özvegyember, 10 éve él egyedül, vagyis öreg kutyájával Bátorral, akit megboldogult felesége hagyott rá. Csendes, rutinokkal berendezett élet ez, menetrendszerű sétákkal, sorsjegykaparással, padon ülő szemlélődéssel, dünnyögéssel. A mozgás neki és a kutyának is jelentős kihívás, ezért is nagy dolog, hogy vállalja ezt a kalandot. Hasonlítunk abban, hogy nehezen indulunk be, fel kell piszkálni bennünk a kalandvágyat, és ha egyszer lendületet kapunk, akkor aztán Velencéig meg sem állunk.

– Milyenek voltak a nagyszüleid?

– Anyai nagymamám a közvetlen szomszédunk volt gyermekkoromban. Szoros, bizalmas kapcsolat volt köztünk. Nála ebédeltünk, tévéztünk, beszélgettünk. Rajongással szerettem őt, minden nap eszembe jut a tekintete! Abban a kórházban halt meg, amelyikben a kisfiam született egy hónappal később és egy emelettel lejjebb.

– Van kedvenc öregekről szóló darabod, filmed, könyved vagy képed?

– Alakításokat, karaktereket emelnék ki. Kedvelem David Lynch Straight storyját, nagyon szeretem Gárdos Péter Uramisten című filmjében Feleki Kamill alakítását. Az időskori Páger Antal is minden filmjében csodálatos.

– Félsz az öregségtől?

– Az időskor nyűgjeitől, fájdalmaitól, kiszolgáltatottságától félek, de érzek egy felszabadító erőt, szabadságlehetőséget is abban, hogy nincs folyamatos elvárás alatt az ember, nincs az idő présében, nem kell annyit kapkodni és megalkudni hétköznapi szinten.

– Kinek ajánlod az előadást?

– Mindenkinek ajánlom, aki szereti az iróniát, a bábot, és aki többet vár a színháztól könnyed szórakoztatásnál, de mégis könnyesre akarja nevetni magát. Amúgy egy színházi csemege, ínyencfalat ez a mi elődásunk. Képileg, bábilag, történetileg és hangulatában is igen egyedi.

Próbafotó: Penziás Nikolett

Reklámok